2013. szeptember 28., szombat

Álommunka

Már megint a kora reggeli ébredés! Most sajnos nem tudok csatlakozni felkelő társaimhoz, mivel munka előtt vagyok. Én munka után szoktam felébredni. Ellentétben néhány kollégámmal, akik nem szoktak munka után. Igaz, előtte sem, és pláne helyette nem. Mondjuk, helyette nincs is értelme, mert ha nem dolgozik, akkor ez fölösleges. Viszont, ha dolgozik, akkor fel kellene. Legalább utána, ha máskor nem. De nem teszi. Hazamegy. Munka után, és ébredés előtt. Lesz, ami lesz.

Ezt a rejtvényt most nem tudom, ki, hogyan oldaná meg? Én például a magam figyelmébe ajánlanék egy nagyon jó magándetektívet. De nem teszem, mert most sokkal fontosabb dolga van a detektívnek. A munkának segít az álom nyomára bukkanni a nagy hóban. Vagy hűhóban. Illetve, hasonló időjárási viszontagságok között.
Említettem, hogy nagyon jó detektív, és mint ilyen, nem gátolja semmi a nyomozásban. Úgy is mondhatnám, hogy akadály nem létezik a számára. Sőt más sem, de legfőképpen nyom nem. Semmi nyoma. Annak sem, hogy valakinek is a nyomára akadjon. Nyomtalanul eltűnt, és így már nem nyomasztja semmi. Illetve, nem nyom. A latba sem a tudása. Mármint a detektívnek ugyebár. Vagy másról elmélkedtem volna? Tényleg korán reggel van!

Természetesen minden érthető. Minden a helyén van ebben a tudományosan alátámasztott időjárás-jelentésben. A havat illetően persze. Tanult emberek nem lehetnek szűk látókörűek! Ha éjjel van, akkor is megláthatják a verőfényes napsütést, hiszen az mindig a helyén van, csak a föld próbál elfordulni tőle. Mint például a munka, az álomtól. E két fogalom tudvalevő, hogy szorosan összefüggenek egymással. Az álommunka igenis létezik!

Megpróbálom a hajnali óra ellenére levezetni ezt a tételt. A holdkóros a háztetőn sétál, és alszik. A tetőn pedig dolgozni is lehet. Sőt, hegedülni is! Csak veszélyes. Mi van például akkor, ha leesik? Ebben persze egyedül a hegedűs a hibás, mert nem vett részt a balesetvédelmi oktatáson. Ha ott lett volna, akkor tudhatta volna, hogy a háztetőn mit kell tenni, amikor esik az eső. De minimum annyit, hogy csukott hegedűtokon játszik, és a vonót kiköti az állványhoz egy biztonsági kottával. Bár a helyszínelők véleménye szerint van valami a holdkóros hangjában. Ki tudja?

A leesés, mint téma, egyébként ellaposodott már. A síkidomok csapdájába esve, könnyen megfeledkezhetünk velünk született térlátásunkról, és a dimenziók jelenlétéről. Ez szinte lehetetlenné teszi számunkra a szerelem felismerését, ami pedig szoros összefüggésben áll mindenféle idomokkal, legyen az háromszög, vagy egyéb gömbölyű, rózsaszín idom.
Megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy a tudományok, úgy, mint matematika, biológia, irodalom, kémia, milyen szoros összefüggésben állnak egymással! Mintegy rózsaszín ködön keresztül szemlélhetjük a világot.

A szerelem örök, én pedig megint magyarázkodhatom a munkahelyen a főnökömnek, hogy miért aludtam el. Azt hiszem, jó magyarázat lesz az, amit itt félálomban végig gondoltam, és a szerelmet, mint egy takarót, magamra húzva, alszom tovább. Igen! Ezzel fogok takarózni.